A hormonegyensúlyról, az ösztrogén dominancia állapotról

Női egészségünket az ösztrogén (provokáló) és progeszteron (ellensúlyozó) hormonok aránya, egyensúlya határozza meg.

A női testet ez a 2 fontos hormon szabályozza, melyek között ha felborul az egyensúly, a szervezet tüntekkel jelzi nekünk hogy baj van, és megjelennek a nőgyógyászati problémák, melyekkel a nők igen nagy része kűzd napról napra, hónapról hónapra,  érintve  a fiatal és idős korosztályt ugyanúgy.

Természetes endokrinológia, hormonegyensúly beállítás természetes módszerekkel, szintetikus készítmények alkalmazása nélkül!

Hormonrendszerünkben ha zavar keletkezik a legkülönfélébb tüneteket okozza nekünk. A hormonok szervezetünk postásai, hírvivők, üzenetet közvetítenek.
Ha zavar keletkezik a komunikációban, azaz a postások hormonok munkájában, az nemcsak egy szervünknél okoz zavart. 

Kihat erőnlétünkre,hangulatunkra, ( nemhiába mondjuk hormon = érzelem),

szexuális működésünkre és a szaporodási, nemzőképességi funkcióinkra,

stressztűrő képességünkre (mellékvese termeli a Kortizol antistressz hormonunkat), 

energiaszabályozásunkra (pajzsmirigy alul és túlműködés), 

testsúlyunkra (pajzsmirigy alul és túlműködés), 

bőrünk - hajunk állapotára, és még sok másra, melyekről lejebb részletesen.

Progeszteron hormon:
- Latin neve mutatja, hogy fontos az egészséges teherbeesésért, babaváráshoz: PRO-GESTACIO, azaz PRO=valamiért és GESTACIO=terhesség

- felelős a terhesség létrejöttéért, és megtartásáért
- az ösztrogén ellensúlyozó hormonja,
- könnyen kiürül,
- és a kortizol stressz kezelő hormon blokkolja.
- Napi 20 mg-ot kellene, hogy termeljen egy egészséges nő petefészke ovuláció és menstruáció között (14 napon át) az egyensúly fenntartása érdekében. Viszont progeszteronhoz csak egy féleképpen juthatunk: ha petefészkünk azt képes elegendő mennyiségben termelni, (ovulációtól menstruációig napi kb. 20 mg 14 napon át).

 

Az Ösztrogén hormon: (Ösztradiol, Ösztron)
- felelős a menstruáció létrejöttéért,
- a másodlagos női jegyekért (mell, méh…),
- zsírsejtekben raktározódik,
- szaporodik,
- és nehezen ürül ki. Nemcsak a petefészek állítja elő, a testzsírban megbújik az ösztrogén.
- Kutatók úgy nevezik, hogy “Az élet angyala… és a halál angyala” ( is ha ellensúlyozatlan, azaz dominál a szervezetben)

 

 Az ösztrogén progeszteron hormonegyensúly azért tud manapság könnyen felborulni, mert  ösztrogént sokkal több forrásból kap a szervezet:

- Szintetikus ösztrogén tartalmú gyógyszerekből, mint pl. fogamzásgátló tablettákból, hormonkészítményekből
- Fitoösztrogénekből (növényi ösztrogének, mint pl. szója )
- Xeno-ösztrogénekből, melyek valójában agresszív hatású ösztrogén vegyszerek, amelyek az emberi szervezetbe jutva képesek az ösztrogént mimikálni. (Pl: csapvízből, rovarirtó és tisztító, fertőtlenítő vegyszerekből, oldószerekből, szépségipari toxinok kozmetikumokból, hús- és tejtermékekből jutunk hozzá akaratlanul)

A mai ösztrogénterhelésnek, többletnek köszönhetően jön létre az úgynevezett ösztrogén-dominancia, ami nem más, mint amikor túl sok ösztrogén van a szervezetünkben a progeszteronhoz képest, azaz felborult az egyensúly. Még az sem kell, hogy az ösztrogén szintünk magas legyen, lehet a vérvételi határértéken belüli is, ha nincs elegendő progeszteronunk, hogy ellensúlyozza az ösztrogént, és megteremtse a hormonális egyensúlyt. Azaz e két hormon egymáshoz való viszonya számít, nem pedig a laborokban használatos határértékek.
HA felborul az egyensúly, az ellensúlyozatlan ösztrogén hormon testi tünetekkel jelzi nekünk, hogy segítségre van szüksége. Megjelenhetnek a menstruációs fájdalmak, ciklusfelborulás vagy akár komolyabb nőgyógyászati problémák (csokiciszta, endometriózis, meddőség, myoma, Pcos, ményakrák, méhtestrák, … picit lejjebb részletesen)
Az ellensúlyozatlan ösztrogén képes burjánzásra késztetni a női szövetek, mint méh, petefészek, húgyhólyag, végbél, mellek sejtjeit, képes felborítani a ciklusunkat, képes peteérés nélküli ciklusokat okozni, képes blokkolni más hormonok termelődését, képes vérrögöket képezni a vérünkben és így tovább… Minél több ideig van ellensúlyozatlanul, annál súlyosabb tüneteket idézhet elő.


Az ösztogén dominancia, azaz az ellensúlyozatlan ösztrogén többlet tünetei és szindrómái:
• Allergiák: asztma, csalánkiütés, lisztérzékenység…
• Mellcsomók, mellfeszülés, mellrák
• Méh miomák, Méhnyakrák, endometriális (méh) rák
• Pajzsmirigy alulműködés-elégtelenség
• Alacsony libidó
• Depresszió, hangulatingadozás, ingerlékenység, pánikbetegség
• Súlygyarapodás, kifejezetten hason, csípőn és combokon
• Derékfájás, ízületi fájdalmak
• Krónikus fáradtság
• Szédülés, bizonytalanság érzés
• Homályos gondolkodás
• Epehólyag betegségei
• Hajhullás, hajzsírosodás
• Androgén jegyek (fejtetői kopaszodás, hasi hízás, szőrösödés)
• Acnés bőr, pattanások
• Migrén, krónikus fejfájás
• Hipoglikémia (alacsony vércukor)
• Vérrögképződés (trombózis, embólia, agyvérzés)
• Meddőség vagy vetélés
• Alvászavar, insomnia, éjszakai izzadás, hajnal 2-3 óra körüli megébedés
• Memória zavar (rövidtávú)
• Hangulatváltozások (idegesség, nyugtalanság)
• Csontritkulás (menopauza előtti csontsűrűség veszteség is)
• Lassú anyagcsere
• Folyadék visszatartás (ödéma)
• Menstruáció minden típusú zavara, alhasi görcsök, fájdalmas, alvadt vérrel teli vagy bőséges menstruáció,
• PMS, PCOS, Menopauza, Endometriózis, Csokiciszta,
• Autó-immun betegségek: Lupus (SLE), 1-es Diabetes Mellitus, Sclerosis Multiplex, Rheumatoid arthritis, Hashimoto és társai…

 

A túl sok ösztrogén, azaz ösztrogén dominancia hatásai:
• Csökkenti az oxigén szintjét a szövetekben (öregedés)
• Növeli a vér sűrűségét (vérrögképződés)
• Blokkolja a pajzsmirigy hormontermelését (pajzsmirigy elégtelenség)
• Depressziót, szorongást vagy pánikbetegséget idézhet elő
• Só és folyadék visszatartását idézi elő (lábdagadás, ödéma)
• Növeli a testzsír mennyiségét, raktároz (elhízás)
• Stimulálja a mell szövetet (mellfeszülés, mellcsomók, mellrák)
• Korlátlanul serkenti a méhnyálkahártya növekedését (bőséges, fájdalmas menstruáció, endometriózis)
• Felborítja a vércukorszintet (cukorbetegség, Inzulinrezisztencia)
• Csökkenti az érrendszer tónusát (érfalak elvékonyodása, kitágulás)
• Burjánzásra készteti a női szövet sejtjeit (proliferáció)
• Növeli az autoimmun betegségek rizikóját
• Gátolja a sejtújulást (gátolja a programozott sejthalált, apoptózist)
• Növeli a méh, mell és petefészek rák rizikóját
• alacsony libidót eredményez


Míg a Progeszteron ellensúlyozó hatásai:
• Helyreállítja az oxigén szintjét a szövetekben (lassú öregedés)
• Normalizálja a vérsűrűséget (nincs vérrögképződés)
• Támogatja a pajzsmirigy, mellékvese megfelelő működését
• Előfutára a Kortizol, azaz az „Anti stressz” hormonunk termelésének, és ez által segíti a mellékvese működést,
• gyulladáscsökkentő hatású
• Természetes antidepresszáns
• Mivel a progeszteron teszi megfelelő minőségűvé a méhnyálkahártyát, elengedhetetlenül fontos a fogantatásához, majd a várandósság alatt a baba életben maradásához és egészséges fejlődéséhez. Legnagyobb mennyiségben termelődő hormon a várandósság alatt.
• Természetes vízhajtó - ödéma is a progeszteron hiány tünete,
• Segít a testnek átalakítani a testzsírt energiává (testsúly helyreáll)
• Gátolja a mellcsomók kialakulását
• Szabályozza és kordában tartja a méhnyálkahártya növekedését
• Normalizálja a vércukorszintet, inzulinrezisztenciára hat
• Helyreállítja az érrendszer tónusát (érfal visszaerősödik)
• Elősegíti a sejtújulást (támogatja a programozott sejthalált)
• Megelőzi és gátolja a méh, mell és petefészek rák kialakulását
• Megállítja a sejtek proliferációját (sejtburjánzást)
• Segít normalizálni a petefészek működést
• Rendben tartja a libidót
• Megállítja és visszafordítja a csontritkulást (oszteo-blaszt: csontépítő)
• Normalizálja a menstruációs ciklust

 

Mi is az ovuláció, azaz tüszőrepedés, petekilökődés?

 

Sok hölgy vendégemnél derül ki, hogy azt gondolták az ovuláció egyértelmű, minden nőnél rendben van. De sajnos nem, nem magától értetődő, hogy minden ciklusban van… és erre sokan csak akkor figyelnek fel, amikor már babát szeretnének. A stressz hatások, fogamzásgátlók tartós szedése, helytelen táplálkozás, magas szénhidrát fogyasztás, hormonegyensúly felborulása gátolják az ovulációt.

Ovuláció, magyarul tüszőrepedés, az a folyamat, amelynek során egy (ritkán több) érett petesejt kiszabadul a petefészekből. Ez általában a két menzesz közötti úgy nevezett középidőben történik.
A szabaddá vált petesejt a petevezetékbe kerül, majd tovább halad a méh üregébe és ezzel egy időben beindul a női szervezet saját progeszteron hormontermelődése.
Általában azok a hölgyek tudják, ismerik és figyelik, akik babát szeretnének. De igazából minden nőnek követni, figyelni kellene az ovulációját, mert innen tudná megállapítani, hogy vajon termel-e progeszteront vagy sem. Ugyanis abban a ciklusban, ahol nincsen ovuláció, NULLA progeszteron termelődik.
Minél többször marad ki az ovulációnk, annál gyorsabban fog felborulni az ösztrogén-progeszteron egyensúlyunk.
Persze, magának az ovulációnak a megléte még nem jelenti azt, hogy kielégítő mennyiségű progeszteront is termeltem (14 napon át napi kb. 20 mg-ot), de ha már egyáltalán van ovulációm, az fél SIKER hormon egyensúly szempontjából is!

 

 Méhnyaknyák vizsgálata az ovuláció  és a termékeny napok felderítése érdekében

Méhnyaknyák folyamatos vizsgálatával pontosan tudjuk követni, hogy mikor mi zajlik odabent. Lássuk a ciklust különböző szakaszaira levezetve, egy 28 napos ciklust alapul véve:

• Menstruáció (1.-5. napok): menstruációs vérzés
• Száraz időszak (6.-9. napok): nincs vagy csak nagyon kevés a nyák. Ezek a pre-ovulációs napok többnyire terméketlenek.
• Nedves időszak (10.-13. napok): ilyenkor a nyák még kevés, ragadós, nem nyúlós. Ezek a napok már kétesélyesek, lassan közeledünk a nagyon termékeny napok felé.
• Termékeny időszak (14.-17. napok): a peteérés idején a nyák átlátszóvá, nyúlóssá, sikamlóssá válik (tojásfehérjéhez hasonlít), hogy megkönnyítse a spermiumok dolgát.
A legtermékenyebb nap, az utolsó ebben a szakaszban, mikor a nyák még ilyen halmazállapotú. Megvizsgálni úgy lehet, ha mutató- és hüvelykujjunk közé vesszük és elkezdjük az ujjakat távolítani egymástól.

Így: 

Jó, ha a nyák sokáig nyújtható, nem szakad el. 

Könnyű ezt a szakaszt észlelni: pisilés előtt toalettpapírral kell a hüvelynyílást megtörölni. Ha nedves, akkor annak állagából megállapítható, hogy váladék tojásfehérje-szerű-e.
Közösülés után minimum 24 órával állapítható meg a nyák állapota ismét biztonsággal, mert a spermium állaga nagyon hasonló, így megtéveszthet minket!
Terméketlen időszak (18.-28. napok): a ciklus utolsó szakaszában a nyák kevesebb, színe fehéres, sűrűbb, egyáltalán nem nyúlik, szerepe, hogy spermiumok és baktériumok ne juthassanak be. Ez a szakasz terméketlen, a következő menstruációig tart.

 

A termékeny napok megállapítását segítő eszközök:

- Ovulációs mikroszkóp

A ciklus első időszakában a megnövekedett ösztrogénszint miatt a nyálunk kikristályosodik, azaz páfrányhoz hasonló képet fog mutatni mikroszkóp alatt.
A nyál kikristályosodását az ösztrogén hormon jelenléte okozza bizonyos (magas) koncentráció elérése után.
Fontos részlet: mivel az ösztrogén bizonyos koncentrációban a ciklusunk első felében szinte bármikor jelen lehet, csak azokat a napokat vegyük termékenynek, amelyeken színtiszta páfrány a lencsénk. (lásd ábra)
Amint színtiszta páfrány a lencsénk, azaz tetőzik az ösztrogén szintünk (ösztrogén csúcs), az ovuláció bekövetkezte 3 napon belülre tehető.


Ahogy a fenti ábrán is látszik, 3 különböző képet láthatunk:
• Terméketlen: több, körkörös, kerekded amorf alakzat, ilyenkor ciklusunk terméketlen szakaszában vagyunk, a teherbeesés esélye alacsony, szinte nulla
• Átmeneti: körkörös amorf alakzatok, köztük némi páfrányszerű alakzatokkal. Ilyenkor egy ún. átmeneti időszakban vagyunk, az ösztrogén koncentráció kezd emelkedni, azaz, haladunk az ovuláció felé. Az ilyen átmeneti napokon van némi esély a teherbe esésre, de csekély.
• Termékeny: teljes felületen szálkás, kristályos, páfrányszerű alakzatok (színtiszta páfrány). Itt kezdődik a valóban termékeny időszak, valahol 3 napon belül megtörténik az ovuláció. Innentől ajánlott a szexuális együttlét, egészen addig, amíg a mikroszkóp ilyen erősen páfrányos képet mutat.
A mikroszkópot lehetőség szerint reggeli ébredés után alkalmazzuk, ne igyunk vagy együnk mielőtt nyál mintát veszünk a szánkból! Figyeljünk a nyál mennyiségére is, sem túl kevés, sem túl sok nem hoz megfelelő eredményt.
Ha napközben alkalmazzuk, előtte 2 órával ne fogyasszunk semmit!
Az ovulációs mikroszkóp 12500Ft ért megvásárolható nálam is, pácienseim részére.

- LH teszt

Az LH tesztek alkalmazása a ciklus 8. napjától javasolt egy 28 napos átlagos ciklus estén. A 8. ciklusnaptól minden nap alkalmazandó egészen addig, amíg pozitív nem lesz. A teszt arra való, hogy az ún. LH csúcsot kimutassa, azért mert az LH csúcstól számított kb. 36 órán belül bekövetkezik az ovuláció.
Az LH csúcsot úgy mutatja ki, hogy dupla csík jelenik meg rajta (mint egy terhességi teszten). Dupla csíknak az számít, ha mindkét csík erős vagy az alsó csík még erősebb, mint a felső (kontroll) csík.
Ha babát szeretnénk, innentől, hogy megvan az LH csúcsunk, minden éjjel érdemes együtt lennünk 3 egymást követő éjszakán.
Fontos, hogy az LH szintet tesztelni nem a reggeli órákban a legjobb, főleg nem ébredés után, hanem délután 14 órától estig bármikor. Ha lehet koncentrált vizeletből, azaz amennyiben van rá lehetőség közvetlenül tesztelés előtt ne igyunk nagy mennyiségű folyadékot, és ha lehet 1-2 óráig visszatartott vizeletből végezzük el.
Gyakorlati használata nagyban hasonlít a terhességi tesztek használatához, amikor LH-teszteket vásárolunk, kapunk hozzá részletes használati utasítást!
www.fastest.hu . oldalt ajánlom Lh teszt rendelésre.

Mik azok a XENO-ösztrogének melyek ösztrogén dominancia állapotot idéznek elő a női szervezetben?
“Több, mint hatvan éven keresztül tanulmányoztam az élő rendszereket, és ez meggyőzött arról, hogy testünk sokkal tökéletesebb, mint amit a betegségek végtelen listája sugall. A szervezet fogyatékosságai sokkal kevésbé a velünk született hibákból, mint inkább a szervezetünkkel szemben elkövetett visszaéléseinkből ered.”          – Szent-Györgyi Albert
A világháború után, amikor elkezdődött az iparosodás és a vegyipar virágkorát élte, kezdtük el gyártani és alkalmazni a xeno-ösztrogéneket. A cél a malária kezelése és a szúnyogirtás volt, majd rájöttünk, hogy rovarirtásra és permetezésre is tudunk használni xeno-ösztrogéneket, mint. pl. a DDT-t.
Sajnos már csak a huszadik század közepére kezdtünk rájönni, hogy jóval nagyobb kárt tettünk magunkban, mint gondoltuk.
Először az állatvilágon lehetett megfigyelni, hogy a xeno-ösztrogénektől felborult az endokrin rendszerük és képtelenek lettek a párzásra, fogamzásra és életre való utód világra hozására.
Sajnos a xeno-ösztrogének banális, mindennapjainkban előforduló környezeti mérgek, mesterséges vegyszerek, mint a dioxin, PCB-k, DDT és nonyl-phenol származékok. Szervezetünkbe jutva képesek egyszerre jóval több ösztrogén receptort aktiválni és ezáltal egy nagyon erős ösztrogén hatást elérni.
A következő termékekben találhatóak meg mindennapi életünkben:
Öblítők – mosó és tisztítószerek (főleg klór származékok), PVC, laminált parketta bevonata, festékek, oldószerek, hígítók, lakkok, aceton, körömlakkok, rovarirtók, permetszerek, gyomirtók, műanyagok (hő hatására BPA szabadul fel belőlük), stb…
Az ellopott jövőnk
Köszönjük Dr. Szolnoki Istvánnak a következő cikket:
Az ellopott jövőnk
Az 1997-ben az Egyesült Államokban kiadott könyv (Our Stolen Future, Dutton Book) igazi csemege mind a laikus környezetvédő, mind a szakember számára. A két tudós, Theo Colborn (eredetileg zoológus, aki a kíváncsisága révén több szakmába, így az endokronológiába is beletanult) és John Peterson Myers (ökológus) közös munkásságának eredményeit környezetvédelemre szakosodott 25 éves tapasztalattal rendelkező író, Dianne Dumanoski segítségével ismerhetjük meg érdekfeszítő “detektívregény” formájában.
Nyugaton – Amerikában legalábbis – úgy tűnik, hogy kezdik komolyan venni a környezetvédelmet. Az előszót maga az Egyesült Államok alelnöke, Al Gore írta, felhívva a figyelmet az ember okozta környezetszennyezések, egészségkárosító hatások folyamatosan megjelenő újabb és újabb bizonyítékaira.
Feltehetően neki is szerepe van abban, hogy a könyv megjelenését követően az USA-ban mind központi forrásokból, mind alapítványi pénzekből számos új kutatást indítottak be – melyek többek között Colbornék vizsgálatait erősítik meg és a hormonkárosító mesterséges anyagok elterjedését vizsgálják, használatának korlátozását, végső soron betiltását célozzák.
A 70-es évek óta már sokat tudunk az ember alkotta vegyi anyagok közvetlen egészségkárosító hatásairól (pl. a légzőszervi megbetegedések emelkedéséről), a daganatkeltő, sőt az embriotoxikus hatásairól is. Az utódok szaporodását gátló hatásokról azonban korábban csak feltételezések voltak. Ebben a könyvben viszont a szerzők megtörtént esetek részletes ismertetésével bizonyítják.
Először megismerjük az áldozatokat: sirályokat, jegesmedvéket, sőt több bizonyított emberi esetet is. Ezt követően jó detektív módjára a kutatók, epidemiológusok az áldozatok hasonlóságából, a jellegzetes sérülésből kiindulva megkeresik a közös okot, s megtalálják a tettest is. Miközben kirakójátékhoz hasonlóan állítják össze a teljes bűntényt, könnyedén és olvasmányosan ismertetik az emberi szervezet idegi és hormonális szabályozását, a kettő közötti szoros kapcsolatot. Részletesen kitérnek a nemi hormonok szerepére, a szaporodás biológiájára is.
A nemi hormonok és az ember által mesterségesen létrehozott hormonszerű anyagok bevitele a szülőknél sőt, az újszülötteknél, általában nem okoz látható elváltozást. Valójában ezek az anyagok súlyosan károsítják a természetes nemi hormonokat és az endokrin rendszert. A károsító hatás elsősorban a következő nemzedék reprodukciós képességét érinti. Az utódok másodlagos nemi jellege nem alakul ki, vagy kóros módon fejlődik. Például a nemi szervek csökevényesek, rosszul fejlettek lesznek. Küllemükben és viselkedésükben a nőstények férfiassá (maszkulin típusúvá) válnak, a hímek nőiesek lesznek (feminizálódnak) vagy hermafroditákká alakulnak. Végső soron elvesztik az utódok nemzésére, gondozására vonatkozó képességüket. A hormonkárosító anyagok hatására mind több állatfajnál figyeltek meg addig szokatlan számban homoszexuális egyedeket. Az előjelek című fejezetben a reprodukciós problémák miatt kihalással fenyegetett állati populációkról van szó, megemlítve, hogy hasonló veszélyek fenyegetik az embert is.
A méhen belüli hormonhatás változatosságát az egerek példáján mutatják be: az egereknél természetes körülmények között is megfigyelhető, hogy az újszülött nőstényegérkék közül átlagosan minden hatodik agresszívabb, “csúnyább” leánytestvéreinél. Az egy alomból származó nővérkék között mindig akad olyan, amelyik küllemében, viselkedésében is férfiasabb a többi egérlánynál. E különbség megmarad, sőt erősödik későbbi reproduktív ciklusaiban is. A “csinosabb” egérlányok többször lesznek vemhesek, végül több utódot hoznak létre, mint agresszív, “csúnyább” testvéreik. Kíváncsi amerikai kutatók császármetszés segítségével, majd követéses vizsgálattal állapították meg, hogy az egérlányok közül később mindig azok lesznek agresszívabbak, amelyek a méhen belül (rendszerint 6+6 az újszülöttek száma) két fiútestvér mellett helyezkednek el. A többi egérlány, melyek mellett egyik vagy mindkét oldalon leánytestvér fejlődik, csinosabb, a hímek részére vonzóbb lesz. Bár az utódok neme ismereteink szerint genetikailag már a fogamzáskor eldől, a másodlagos nemi jelleg kialakulásában döntően a méhen belüli fejlődés során kapott hormonhatásoknak van szerepe. A női nemi jelleg kialakulásáért felelős ösztrogén hormonok és a hím jellegért felelős tesztoszteron hormon mennyisége között egyensúly van. Ha ezek koncentrációja – a korábbi módszerekkel nem is mérhető mértékben – néhány milliárdnyi részben eltér, az már az egyik vagy a másik nemi jelleg erősödéséhez, illetve gyengüléséhez vezet. A fiútestvérek mellett elhelyezkedő egérleány a méhen belül többlet tesztoszteront kap, ezért fiúsabb lesz nővéreinél. Ezek a normán belüli eltérések adják a természetes variációkat. A szervezetbe a természetesnél ezerszer, százezerszer nagyobb dózisban bejutó mesterséges hormonhatású vegyi anyagok az élővilágban meglévő törékeny egyensúlyt borítják fel (ld. 1. ábra).
A könyvben részletes leírást olvashatunk arról, hogy az egyes hormonhatású, emberalkotta tökéletlen vegyületek miként tévesztik meg a szervezet hormonrendszerét, hogyan tudnak az igazi, természetes hormonoknál is erősebb hatást kifejteni. A könyv áttekinti az eddig ismert hormonhatású, az utódokban súlyos károsodást okozó szintetikus vegyületeket. Érdekes módon 1938-ban csaknem teljesen egybeesett a brit Edward Dodds közleménye a diethylstillbestrol (DES) nevű szintetikus hormon előállításáról és a svájci Paul Müller közleménye a csodálatos rovarirtó szer, a DDT felfedezéséről. Mindkét kutatót hatalmas elismerésben részesítették. Dodds-ot a sokáig csodagyógyszerként használt szexhormon előállításáért lovaggá ütötték, Müller a mindenható peszticidért Nobel-díjat kapott. Jó 12 évvel később állapították meg, hogy a két vegyület között rendkívüli rokonság van. Bár a DDT-t rovarirtónak és nem nemi hormonnak tervezték, később kiderült, hogy ilyen hatása is van. Például fiatal kakasoknak adva ösztrogénhatást váltott ki, feminizálta őket. A hím egyedeken a herék fejletlenek voltak. Ez más állatfajoknál is megfigyelhető volt. A DES-t eredetileg terhes anyáknak a fenyegető vetélés kivédésére adták. Később megállapították, hogy a terhesség megtartásában gyakorlatilag nincsen szerepe. Ellenben a terhesség bizonyos korai stádiumában adva a magzatra nézve súlyos következmények várhatók. A leánygyermekeknél felnőttkorban hüvelyrák kialakulásával kell számolni, melynek esetleges kivédése csak súlyos, totális műtéttel történhet. A “DES lányoknál” felnőttkorukban a másodlagos női nemi jelleg fejletlenségét tapasztalták, a könyvben említett példánál abnormálisan fejlődött nemi szerveket, illetve méhet találtak.
A DDT és a DES felfedezését követő fél évszázadban temérdek hozzájuk hasonló készítményt gyártottak. A hormonkárosító hatású anyagok között szerepelnek egyes PCB-k (a poliklórozott bifenilek száma 209), dioxinok (számuk 74) és furán vegyületek (számuk 135). Hormonkárosító tulajdonságukra a könyv konkrét eseteket, baleseteket idéz, amelyek során egyes állatfajoknál – vagy az embernél – a bevezetést követően 15-20 év múlva észlelték a szaporodási problémákat. Például a Vietnámban repülőről, helikopterről, háti permetezőről kiszórt dioxinnal szennyezett lombtalanító káros hatását 15-20 évvel később bizonyították a nemzőképtelen amerikai veteránoknál. Az Egyesült Államokban felhasznált és környezetbe kikerült PCB molekulák évtizedek múlva az Északi sarkkörön túl a jegesmedvéknél okoztak szaporodási problémát.
A szerzők Sherlock Holmes-t megszégyenítő alapossággal követik nyomon a gyár környékéről elterjedő PCB útját, bemutatva hogyan jut el a rendkívül veszélyes hormonkárosító anyag a Föld minden részére, például az Egyesült Államokból az Északi- és a Déli-sarkig. Ezek az emberalkotta, “kiváló”, rendkívül stabil vegyületek évtizedek alatt sem bomlanak le, folyamatosan jelen vannak környezetünkben. Az eredeti kibocsátás helyétől a szennyezett vízből bejutnak a táplálékláncba, s egyre nagyobb mértékben halmozódnak fel (kumulálódnak) az állati szervezetekben, végül a csúcsragadozókban és az emberben. A szerzők által közölt klasszikusnak tekinthető ábra szerint a PCB koncentrációja a csúcsragadozó, például a távoli jegesmedve húsában több milliószor nagyobb, mint a kibocsátás helyén a szennyezett vízben volt (2–3. ábra).
A könyv nagy erénye, hogy felsorolja e veszélyes anyagokat, melyek közül többet (például a DDT-t és a DES-t) már betiltottak, ismerteti leggyakoribb felhasználási területeiket (rovarölő-, gombaölő-, gyomirtószerek, különböző szigetelőanyagok, festékadalékok, olajszármazékok, égéstermékek), és ami szokatlan, a felfedezők mellett a gyártókat is megnevezi, mintegy számon tartva azok el nem múló felelősségét. A könyv végén tájékoztatást kapunk a védekezés szerény lehetőségeiről. Hogyan óvjuk, ellenőrizzük ivóvizünket, táplálékainkat, mi volna a teendő a vegyipartól egészen a kiskertekig.
Bízunk abban, hogy a könyv hamarosan magyar fordításban is megjelenik, és az érdeklődő környezetvédőkön kívül eljut a vegyipar képviselőihez, a mezőgazdasági szakemberekhez és a hatáskörrel bíró önkormányzati és kormányzati szervekhez is.

Milyen vegyszereket igyekezzünk elkerülni
• alkilfenol-etoxilátok: gumi, oldószerek, bevonatok. EU-ban már visszaszorítva;
• atrazin: gyomirtószer. EU-ban betiltott;
• 4 metil-benzilidén: faktoros napozókrémek alkotórésze. USA-ban betiltva;
• butil-hidroxi-anizol (E-320): élelmiszer tartósítószer;
• biszfenol-A (BPA ): műanyag cumisüveg, ételhordó alapanyaga. Betiltott Kanadában;
• diklórfenil diklóretilén (DDE): a nagy hatású már betiltott rovarméreg, a DDT “gyermeke”;
• dieldrin: rovarirtó. Már világszerte betiltott;
• DDT: nagy hatású rovarméreg. Betiltott Magyarországon 1960 óta;
• endoszulfán: a klórozott szénhidrogén típusú rovarölő szerek hatóanyaga;
• eritrozin (E127): élelmiszer színezék. Betiltott az EU több országában;
• etinilösztradiol: szintetikus ösztrogén (ösztrogén-progesztin kombinációs fogamzásgátlókban használják). Vizeletünkkel visszakerül a táplálékláncba;
• heptaklór: rákkeltő rovarirtó;
Továbbá:
• nonilfenol származékok: ipari felületaktiv anyagok, emulziós anyagok polimerizáláshoz, laboratóriumi mosószerek, rovarirtó szerek. Betiltott EU-ban;
• pentaklór-fenol: rovarirtó és fa konzerváló anyag;
• PCB (poliklórozott bifenil): rovarölő szerekben, optikai fehérítőkben, műanyagokban, oldószerekben, festékekben, stb. USA-ban 1976-tól, EU-ban 2001-től betiltott;
• parabén: kozmetikai tartósítószer (mellrákos tumorokban mindig kimutatható);
• fenszulfotion (red dye): ételszínezék. Testvérei, a Dye nr. 2 és 4. Betiltva USA-ban;
• phthalate-vegyület: műanyag ruganyosító (játékok!). Betiltott USA-ban és EU-ban;
• DEHP: A PVC-ben található legveszélyesebb lágyítószer;
• propil-gallát (E-310): avasodás-gátló, élelmiszerekben és kozmetikumokban;

A felsorolt tüneteken és betegségeken úgy lehet valóban segíteni, ha arra törekszünk, hogy megszüntessük a betegség kialakulásának az okát. Mivel a betegség táptalaja az ellensúlyozatlan és túltengő ösztrogén, ezért meg kell szüntetnünk az ösztrogén-dominanciát, azaz ellensúlyoznunk kell azt progeszteronnal. Az ösztrogén komoly mennyiségben képes tárózódni a zsírsejtjeinkben, ezért csak úgy “kiüríteni” sajnos nem tudjuk a fölösleget, hanem a szervezet progeszteron szintjét kell növelni, mely képes lesz ellensúlyozni az ösztrogént.
Ez az egyetlen természetes ugyanakkor hatékony módja a felborult egyensúly helyreállításának.
Erre a célra viszont csak és kizárólag természetes (természet-azonos) progeszteron hatóanyagot szabad alkalmazni, amely molekula szerkezete teljesen megegyezik a saját petefészkünk által termelt progeszteronéval.

A hormontanácsadásról itt olvass tovább:

 

 a férfi női meddőség okairól, kezeléséről itt olvass tovább: 

Az endometriózisról itt olvass tovább:

Hormonegyensúly tanácsadó és természetgyógyászként nap mint nap tapasztalom a természetes hatóanyagok erejét, jótékony hatásukat a hormonális problémákra.Természetesen minden probléma egyéni, hiszen nincs 2 egyforma eset, de mindig találunk természetes módszerekkel, szintetikus hatóanyagok alkalmazása nélkül egyedi megoldásokat.

Szeretettel várom a problémájukkal hozzám fordulókat.

Biorezonancia állapotfelmérés, és  hormon tanácsadás vérkép elemzéssel: 9.000Ft, (1,5 óra)
Hormonegyensúly tanácsadás vérkép elemzéssel: 8.000Ft, (1 óra)

Telefonos bejelentkezés: 06703113235


Kérdés esetén szívesen válaszolok, a kapcsolat menüpont alatt várom a kérdéseket.

 

Addig is mosolyban, egészségesben gazdag szép napokat kívánok Mindenkinek!

Sümegvári Bernadett
Egészség tanácsadó

Hormonegyensúly tanácsadó – Természetgyógyász – Fülakupunktúrás addiktológus